Betegek kenete

betegek_kenete„A súlyos betegnek Isten kegyelmére van szüksége, hogy szorongatásoktól fojtogatva el ne csüggedjen és kísértésektől gyötörve hitében meg ne rendüljön. Krisztus Urunk ezért beteg híveit a szent kenet segítségével erősíti meg.” – VI. Pál pápa

A betegek kenete az utolsó kenet? Elhívták a papot, készíthetjük a koszorút? Félelmek és féligazságok, melyek még ma is kísértenek. Ezen az oldalon szeretnénk a tévedéseket eloszlatni, és segítséget nyújtani a betegek szentségének felvételéhez.

A betegek szentségének hatásai

  • A Szentlélek külön ajándéka: a béke a bátorság kegyelme a betegséggel vagy öregséggel való viszonyban.
  • Értelem: a betegségben a beteg szabadon egyesülhet Krisztus szenvedéseivel.
  • Felkészülés az utolsó átmenetre: befejezi hasonulásunkat Krisztus halálához és feltámadásához. Megszilárdítja életünk végső földi szakaszát s mindegy szilárd bástyává teszi az utolsó küzdelmekre előretekintve az Atya házába történő belépés előtt.

Egyházi előírások és gyakorlati tudnivalók (az Egyházi Törvénykönyv szerint)

A szentség kiszolgáltatói csakis felszentelt papok lehetnek.

A szentség felvehető ill. kiszolgáltatható:

  • A betegek kenete „nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége. Ezért fölvételére már az az időszak is biztosan alkalmas, amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe kerülni.”
  • Ha egy beteg, aki fölvette a szentséget, visszanyeri egészségét, újra fölveheti a szentséget, ha ismét súlyosan megbetegszik.
  • Ugyanazon betegségben is meg lehet ismételni, ha rosszabbodik az állapot. Ajánlott fölvenni a betegek kenetét komoly sebészi beavatkozás előtt.
  • Ugyanez a helyzet az időseknél, akiknek az állapota egyre törékenyebbé válik.
  • Ha valaki komolyabb sebészeti beavatkozás előtt áll.
  • Ha kétséges, hogy a beteg eljutott-e értelme használatára, veszélyesen beteg-e, halott-e (pl. autóbaleset).
  • Ha a beteg, amikor még értelmi képességei birtokában volt, ezt legalább burkoltan kérte.

A szentség kiszolgáltatásának menete:

Mint minden szentség, a betege kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, amelynek színhelye a családi otthon, kórház, vagy a templom. Illő, ha az Eucharisztia keretében kerül kiszolgáltatásra. Lehetőség szerint előzze meg a szentség kiszolgáltatását a Bűnbánat szentségének felvétele (szentgyónás).

Bűnbocsánat nélkül a szentség nem szolgáltatható ki (olyan embernek, aki nyilvánvaló súlyos bűnben makacsul kitartanak).

A kiszolgáltatás gyakorlatilag a Szent Jakab-i módon történik (a pap a beteg fölé teszi a kezét, imádkozik érte az Egyház hitében, majd a püspök által megáldott olajjal megkeni a beteg homlokát és kezeit).

Hogyan lett a betegek kenetéből utolsó kenet?

Az első századok gyakorlata szerint minden betegségben szenvedőt megkentek a püspök által megáldott olajjal, akár naponta többször is. Az olajat maguk a hívek vitték a szentmisére, ahol azt a püspök megáldotta. A megkenést ekkor – a mai gyakorlattól eltérően – nem csak a pap végezte, hanem a hívek is.

A betegek kenetét csak a VIII. század után tartották halálveszélyben feladandó szentségnek. A középkorra a betegek kenete szoros kapcsolatba került a bűnbánat szentségével. Mivel ekkor a keresztény életet a bűnbánattal azonosították, a kor gyakorlata szerint a bűnbánat szentségét sokan csak a halálos ágyukon kérték, mert a szentséget gyakran halálig tartó vezeklésnek kellett követnie.

A középkor túlzó bűnbánat hangsúlyozása mellett a betegség és halál szoros kapcsolata is hozzájárult a betegek kenetének utolsó kenetté válásában. Ekkoriban a betegségeket tünetek szerint osztályozták, így betegségként lázról, hideglelésről, kiütésről beszéltek. Csak az volt beteg, akin a tünetek jelentkeztek. Így egészséges és beteg ember között éles határvonalat lehetett húzni. Vagy látszottak a tünetek vagy nem. Ezért a betegség akkoriban sokkal gyorsabb lefolyású is volt, mint napjainkban. Mai értelemben vett gyógyszerek nem lévén sok esetben halál követte.

Kialakult az a gyakorlat, hogy a bűnbánat és a betegek szentségét együtt szolgáltatták ki, leginkább akkor, amikor a beteg már haldoklott. A betegek kenetének gyógyító hatása egyre inkább háttérbe szorult, noha ez sem a szentség céljának, sem az egyház tanításának nem felelt meg. Így vált a betegek kenete utolsó kenetté.

A tridenti zsinat (1545–1563) igyekezett helyreállítani az egyensúlyt, de a köztudatban a II. vatikáni zsinatig (1962–1965) nem történt változás és az idősebb nemzedék a mai napig fél e szentségtől.

A szentírási alapok

A szentségekben Krisztussal találkozunk, Krisztus által pedig Istennel. Isten szeretete jelent meg közöttünk Jézus Krisztusban. Ami egykor Jézusban látható volt, az ma – az általa alapított – egyházban és az Egyház szentségeiben látható.

Jézus együttérzése a szenvedőkért elmegy s végsőkig: azonosul velük: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Akkor az igazak megkérdik majd tőle: Uram, mikor láttunk téged éhezni és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged? Bizony mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek is a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,35-40)

Ezen kívül maga Jézus kéri: „Gyógyítsatok betegeket!” (Mt 10,8), valamint Ő ígéri: „Nevemben… betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak” (Mk 16,17-18).

A betegek kenetének első leírása Szent Jakab apostol levelében található: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-15)

II. János Pál pápa imája

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.

Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.

Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.

Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.

Ámen.