Kolping

kolping

FERENCVÁROSI KOLPINGCSALÁD EGYESÜLET

 

A Ferencvárosi Kolping Család 2017. második félévi programja:

Augusztus 3–6. Találkozás a temesvári Millenniumi Kolping testvéreinkkel
Szeptember 2. dr. Bácskai János polgármester előadása

Október 1. Nagy Agapé
Október 7. Hertay Mária grafikusművész kiállításmegnyitója a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben
Október 13–15. Felvidéki kirándulás
Október 28. Vendégünk az indiai származású verbita szerzetes, Sebastian atya
November 11. Süveges Gergő, televíziós műsorvezető, szerkesztő előadása
November 25. A Sziklakórház meglátogatása
December 9. Bánhidy Vajk, a Magyar Kolping Szövetség alelnökének előadása
December 16. Kolping karácsony
December 31. Óévbúcsúztató koccintás a hálaadás után

   Meghívó a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-plébániatemplom búcsújára, október 1-jére! Programunk:

  • 9.30 ünnepi szentmise (Szabon Gábor plébános atya)
  • 10.30 vezetés a templomban és az altemplomban (Orbán György)
  • kb. 11.30 Nagy Agapé a templom előtti téren
  • 13.30 koncert a templomban (Szabó Barbara ének- és Deák László orgonaművész)
  • Vendégeink a diósgyőri, kiskunhalasi és temesvári kolpingosok és mindenki, aki szeretne velünk ünnepelni!

   Meghívó Hertay Mária grafikusművész kiállításmegnyitójára, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteménybe

   Meghívó: a Felvidéki Kiskörút című kirándulásra (a program megtekinthető itt és itt)

  • Időpont: 2017. okt. 13–15.
  • Részvételi díj: 24.900,- Ft + belépőkre 35 EUR.
  • A jelentkezés 10.000,- Ft előleg befizetésével Erdő Franciskánál vagy Gérecz Gabinál május 28-ig.

Beszámoló a 2017. május 6-i Diósgyőr-Lillafüred-Répáshuta kirándulásról

22 fővel indult a kirándulás szombat hajnalban a Ferencvárosi Kolping Család és az Assisi Szent Ferenc Plébánia közös szervezésében. Egy rövid pihenő után pontosan érkeztünk kirándulásunk első állomására, a diósgyőri várba. A hagyományőrző lovagi ruhába öltözött idegenvezető szellemes irányítása mellett nézhettük meg a vár termeit, a lovagtermet, a lakótermeket, a fürdőszobát, sőt még a mellékhelyiséget is. Megtudhattunk sok mindent Nagy Lajos királyunk hőstetteiről, 40 évi uralkodásáról, sikeres csatáiról és a dicsőséges múltról. Nemcsak mint hadvezér volt kiváló, de sok nyelven beszélt is nagy királyunk. Ezután a lovagteremben egy református kórus koncertjéből kaptunk ízelítőt. A vezetés után egy anyák napjára emlékező filmvetítés következett, melyben a középkori nők életével ismerkedhettünk meg. A gyermekszülésről és a magas gyermekhalandóság okairól, az anyák szülés közbeni haláláról a rossz higiénés viszonyokról is hallhattunk. A királyok utódlási gondjairól, és a főmáltóságok házasságairól is számos információt megtudhattunk.

A vár megtekintését követően a diósgyőri kolpingosok Kolping házát kerestük fel. Vince atya kedves szavai után a Kolping Család vezetői: Erika és Éva, valamint a tagság képviselői és a fiatalok finom süteményekkel, kávéval fogadtak minket.  Egy kis ismerkedés után a templomban elénekeltük a Boldogasszony anyánkat, majd utunkat Lillafüred irányában folytattuk. A lillafüredi programot a Szent István-barlang megtekintésével kezdtük. A csodálatos cseppkövek  évmilliók emlékezetét őrzik és az érdekes alakzatokhoz tartozó elnevezések és a hozzájuk fűződő mesék, legendák megmozgatták a fantáziánkat.

Nagy szerencsénkre csodálatos napos időben sétálhattunk tovább a vízeséshez és a függőkertekhez, és nézhettük meg a Palotaszálló és a Hámori-tó festői környezetét. A séta befejeztével Répáshuta felé vettük az irányt, ahol a Vadász Étteremben már meleg ebéddel vártak bennünket. Sajnos a szerpentines, kanyargós út nem mindenkinek tett jót, így volt, aki nem tudott részt venni az étkezésben, így az ő adagját becsomagolták. A többiek viszont finom erdei gombalevest és hatalmas rántott szeletet ehettek ebben a késő délutáni időpontban. A továbbutazás során még egy páran panaszkodtak a kanyargós utak miatt, de az autópályára érve a gyomorpanaszok rendeződtek. Kilenc óra körül érkeztünk haza, ahol a fárasztó nap után mindenki számára a jól megérdemelt pihenés következett. Összességében jól sikerült a kirándulás, új barátokat szereztünk és sok élménnyel gazdagodtunk ezen a szép május eleji szombati napon.

Erdő Franciska

 

A Magyar Kolping Szövetség országos nagyböjti lelkinapja Pécsen

2017. március 4.

A Ferencvárosi Kolping Család ez alkalommal 17 fővel képviseltette magát a Kolping Szövetség országos lelkinapján. A gyönyörű kora tavaszi időben hajnalban indult a kis csapat a Keleti pályaudvartól vonattal. A 3 órás utazás alatt kellemes beszélgetés, nevetés alakult ki, finom süteményeket kóstolhattunk és a dicsőséges rózsafűzért is elimádkoztuk. Jó időben érkeztünk a lelkigyakorlat helyszínére, Pécsre, a Püspöki Magtár felújított és látogatóközponttá alakított épületébe. Kövesi Ferenc országos prézes atya bevezető szavai után Udvardy György pécsi megyéspüspök három részre osztva mondta el a nagyszámú hallgatóságnak nagyböjti gondolatait. A lelket megnyugtató, és sokunkban további gondolatokat ébresztő beszédben püspök atya szólt arról, hogy nem a birtoklás a legfontosabb dolog a világon és hogy ne ez alapján ítéljük meg embertársainkat. Elmondta, hogy tudni kell adni és tudni kell kapni. Ha két ember kap egy almát, akkor eloszthatják, vagy az egyik odaadhatja a másiknak. Ilyenkor két lehetőség van, a másik vagy visszautasítja, vagy megköszöni és elfogadja. Erre az utóbbira buzdított minket püspök atya. Illetve egy másik példában azt említette, hogy valaki azt bizonygatta neki, hogy ő minden embertársát szereti, csak néhány emberrel a közvetlen környezetében van problémája. Próbáljunk meg nyitott, befogadó lélekkel fordulni embertársainkhoz a közvetlen környezetünkben is. Mint ahogy az Atya is befogadta és szeretetével elhalmozta a hazatérő tékozló fiút.

A lelkigyakorlat második részében a székesegyház gyönyörűen felújított épületében szentmisén vehettünk részt, melyben Udvardy püspök atya homiliájában folytatta a délelőtt megkezdett gondolatokat. Az ország különböző tájairól érkezett Kolping családok képviselői felsorakoztak a Kolping zászlókkal és a szentmise végén közösen elénekeltük a Kolping-indulót.

Ezután a kedves pécsi kolpingos közösség kulturális programot biztosított számunkra. Először a székesegyházban kaptunk idegenvezetést, majd pedig a dzsámiban nézhettünk körbe. Megtudtuk, hogy a székesegyház altemplomában van Janus Pannonius sírja, illetve hogy a dzsámi helyén eredetileg katolikus templom állt, majd a törökök vallásuknak megfelelően átépítették, s végül a török kivonulása után újra katolikus templomként működik az épület.  A jelenlegi rekonstrukció ereményeként a templom őrzi a keleties török jellemvonásokat, de a freskók a keresztény motívumokat, szimbólumokat mutatják be. Az altemplomban kriptát találunk és jelenleg is működő koporsós temetkezési lehetőséget.

Ezután a kellemes program után átsétáltunk a közeli Szent Mór Iskolaközpontba, ahol finom 3 fogásos ebéddel vendégeltek meg minket pécsi barátaink. Az ebéd után a vonatindulásig még volt egy kis időnk, amit egy kellemes belvárosi sétára használtunk fel. A hazaúton folytattuk a házisütik kóstolgatását és egy kis házipálinkát is kóstolhattunk mellé.

Összességében kellemes emlékekkel, és lelkileg megerősödve tértünk haza az egynapos lelkigyakorlatról. Ez az elmélyülés mindannyiunknak segít a húsvétra való teljesebb felkészülésben.

Vidáné Erdő Franciska, Ferencvárosi Kolping Család

 

Beszámoló a Ferencvárosi Kolping család 2016. őszi Szent Márton-zarándoklatáról

(Budapest–Szombathely–Ják, 2016. szeptember 17–18.)

Szombat hajnalban gyülekeztek a ferencvárosi kolpingosok a Bálna parkolójában. Hamarosan megjött a busz, melyen már a csepeli és herminamezei Kolping család-tagok vártak minket. Kicsit álmosan indultunk útnak Szombathelyre, ahol Szent Mártonra, születésének 1700 éves jubileumán, a katolikus egyház által meghirdetett Szent Márton-évben emlékeztünk. Egy Győr melletti parkolóban eltöltött rövid pihenő után, 10 óra körül érkeztünk meg Szombathely központjába, a székesegyházhoz. Itt már vártak ránk, és megérkezésünk után a Kolping zászlók felsorakoztak és a szentmise hamarosan elkezdődött. Császár István kormányzó atya, mint főcelebráns mutatta be a szentmisét számos kolpingos prézes atya részvételével. A kitűnő homiliában, melyet Horváth József atya tartott, Sulpicius Severus: Szent Márton élete című művéből hallottunk részleteket, melyen keresztül Szent Márton életének eseményeivel, tulajdonságaival, szokásaival ismerkedhettünk meg. Mint megtudtuk, Savariában római polgárként született és 16 éves korában beállt katonának. Mint római polgárt megillette, hogy katonáskodása során egy rabszolga kísérje. Ő azonban kiszolgálta a rabszolgáját és megmosta annak lábát. Alázatosságáról, könyörületességéről, humánumáról sokat hallottunk a szentbeszédben.

A szentmisét követően a csoport két részre oszlott. A társaság egyik fele ebédelni ment, a másik fele pedig a székesegyházi könyvtárat tekinthette meg idegenvezetéssel. Megtudhattuk, hogy a könyvtárban számos eredeti kódexet és ősnyomtatványt őriznek a 80.000 egyéb értékes régi kötet mellett. Azt is elmondták, hogy bár a közvetlen szomszédban lévő székesegyház a második világháborúban bombatalálatot kapott és jelentősen megsérült, a könyvtárnak csak az ablakai törtek be a detonáció következtében. Az ebédet a Brenner János Egyházmegyei Kollégiumban fogyaszthattuk el, ami a könyvtárral egy épületben volt, s ami szálláshelyünkül is szolgált. Szombathelyi kolpingos testvéreink vendégszeretetéről tanúskodott a kiváló ebéd és a kedves vendégfogadás. Ebéd után azután besétáltunk a levéltárba, ahol szintén idegenvezetést kaptunk és megnézhettük azt a római kori követ, melyen Szent Márton gyerekként sétálhatott. Ezen szimbolikusan egy gyereklábnyomot alakítottak ki.

A levéltár után városi séta következett egy kis szabadidővel, fagyizással, majd a Szent Márton-plébániatemplomot látogattuk meg. Itt éppen esküvői szentmise volt, majd azt követően az atya, Schauermann János, bemutatta a frissen felújított templomot, ahol az eredeti színeit visszanyerő domonkos templom helyén állott egykor, a legenda szerint Szent Márton szülőháza. A templom eredete tehát a római korba, a kereszténység kezdeteire nyúlik vissza. A középkorban a város plébániatemplomául szolgált, így körülötte épült a település temetője. 1638-ban került a domonkos rend tulajdonába. A török kiűzése után Magyarországra visszatelepedő domonkos rend itt alapította meg első kolostorát (ma látogató központ), mely hamar mecénásra talált gróf Erdődy György és felesége, Batthyány Erzsébet személyében. Az ő támogatásukkal épült meg az új kripta 1750 táján. A plébános atya vezetésével ezt is megtekinthettük, benne az Erdődy család díszes vaskoporsóival, illetve új urnás temetkezési lehetőségekkel. A kriptán jelenleg is dolgoznak, az eredeti templom falmaradványait is feltárták, rekonstruálták, illetve Szili János püspök szarkofágját akarják majd itt elhelyezni. A látogatóközpontban szintén folynak még a munkálatok. Restaurátor-művészettörténész és festő dolgozik itt szoros együttműködésben az eredeti oltárkép és freskó részletek helyreállításán, újragondolásán.

Szemerkélő esőben mentünk vissza szálláshelyünkre, az egyházmegyei kollégiumba. Megtörtént a szobakiosztás, mely első látásra kisebb ijedelmet keltett a zömmel idős Kolping családtagok körében. Megtudtuk ugyanis, hogy emeletes ágyas elhelyezés lesz, mosdási, tisztálkodási lehetőség pedig csak a folyosó végén található. A végén azután kiderült, hogy bőven van hely, így az emeletes ágyak alsó szintjén mindenki elfér. A zuhanyozást pedig végül is különösebb gond nélkül ki lehet hagyni egy éjszakára.

Kellemes vacsora és nótázós vörösboros esti program után a Székesegyház fényfestését nézhettük meg. Ez egy kb. 15 perces, igen látványos program volt, mely bemutatta a templom történetét az évszázadok viharai során. A templom ma csodálatosan felújított állapotban várja a látogatókat, bár az eredeti padok eltűntek, leégtek és helyettük székek vannak elhelyezve a hívők számára.

Másnap kiadós, finom reggelit kaptunk, ami egy szállodai svédasztallal volt egyenértékű, sokak örömére korlátlan kávéfogyasztással. Ezután a vállalkozó szellemű zarándokok gyalogosan indultak el Ják felé. A többiek kicsit később buszra szálltak, s így közelítették meg a Szent Mártonról elnevezett erdei pihenőhelyet. A kedves szombathelyi kolpingos társaink itt már nagy szeretettel vártak minket finom házi süteményekkel, itallal. Itt volt lehetőségünk megismerkedni más Kolping családok zarándokaival, például pécsiekkel, veszprémiekkel, akik még nálunk is sokkal többet utaztak, hogy itt lehessenek és közösen imádkozhassunk. Külön élmény volt, hogy az erdőbe kicsit besétálva szarvasbőgést hallhattunk, pedig még csak szeptember közepe volt – 20 fok körüli hőmérséklettel és délidőben jártunk arra.

Gyalogos társaink hamarosan megérkeztek, majd rövid pihenő után folytatták útjukat a gyönyörűen felújított jáki templom felé. Jákon szentmisét hallgathattunk, majd a plébános, Rátkai atya élvezetes, humoros előadásában ismerkedhettünk meg a templom nevezetességeivel. Kiderült, hogy Rátkai atya 10 gyerekes családból származik, s a testvérek közül hárman választották a papi hivatást. Utunk befejezéseként még egy nagyon kellemes ebéd következett a jáki templom mellett álló plébániaépület közösségi termében. Az előző napi kékfrankos mellett kiváló minőségű félédes cserszegi fűszerest is kaptunk. A kávé és a sütemény után szeretettel búcsúztunk vendéglátóinktól és kissé fáradtan Budapest felé vettük az irányt. Este hét óra volt, mikor a közben többé-kevésbé megismert csepeli és herminamezei társainktól elköszöntünk és a Bálna előtt búcsút intettünk az autóbusznak.

Összességében lelkileg és testileg feltöltődve tértünk haza a zarándoklatunkról. Gondolkozunk azon, hogy a szombathelyiek kedvességét, vendégszeretetét, hogy tudnánk esetleg majd viszonozni a magunk lehetőségei között.

Vidáné Dr. Erdő Franciska

 

A Ferencvárosi Kolping Család Egyesület tevékenységének áttekintése (2006–2015)

A Ferencvárosi Kolping Család Egyesület 2006. június 29-én alakult meg László György (Gyuri bácsi) elnök és egy nyolctagú bizottság vezetésével.  Az egyesület célul tűzte ki, Kolping Adolf elveihez hűen, a keresztény, katolikus értékek megőrzését és közvetítését, valamint egy élő plébániai közösség létrehozását rendszeres összejövetelek, programok szervezésével. Ezen találkozások alkalmával a tanuságtételek mellett az irodalom, történelem, művészetek és tudományok területéről hangzanak el előadások, alakulnak ki beszélgetések.

Az egyesület tevékenysége magában foglalja az ún. Kolping Akadémiát, mely a fent említett ismeretek bővítését célzó, jeles előadók tolmácsolásában elhangzó előadásokat jelenti. A második terület a Kolping Galéria, mely a Bakáts téri plébánia közösségi termében rendezett, időről időre megújuló kiállításokat foglalja magában. A harmadik terület a hazai és külföldi kirándulások és zarándokutak szervezése, melynek célja hitünk elmélyítése,  ismereteink, látókörünk szélesítése és a közösség tagjainak jobb megismerése, testvéri szeretetközösséggé kovácsolása, közösségépítés. További cél a más Kolping Családok tagjaival való kapcsolat kialakítása, esetleg közös programok szervezése és a családhoz nem tartozó érdeklődők bevonása a programokba.

Az első évben már nagy lendülettel és lelkesedéssel kezdte működését az egyesület. Észak-magyarországi és németországi zarándoklatokat szerveztünk a Szent Erzsébet-év jegyében, illetve egy Kecskemét–Kiskunhalas–Kiskunmajsa kirándulásra is sor került. A Kolping Akadémia számos jeles vendéget hívott meg, így Janig Péter atya kórházlelkészt, valamint Morvai Krisztinát és Papp Lajost, mint tanuságtevőket, hogy csak néhány nevet említsek.

A következő évben szintén gazdag volt a program. Jelenits István József Attiláról tartott egy nagysikerű elemzést, Csókay András agysebész pedig tanúságtételével hívta fel a figyelmünket a hit fontosságára az élet nagy próbatételeiben. Az Advent időszakában Bécsbe látogathattunk, ezzel is készülve lélekben a közelgő ünnepre, Jézus születésére. Kolping családunk aktívan részt vett a városmisszióban is és látogatást tettünk Királyhelmecen, Ferencváros Felvidéken elhelyezkedő testvérvárosában is.

A 2008-as évben is több nagysikerű előadást hallhattunk a Kolping Akadémia szervezésében. Janig Péter atya indiai útjáról számolt be vetítettképes előadásában, Lux Ádám színművész irodalmi estet tartott, Kondor Katalin a magyar média állapotát és erkölcsi viszonyait ismertette. Felejthetetlen élmény volt a csíksomlyói búcsún való részvétel, melyet egy néhány napos erdélyi kirándulás keretében valósítottunk meg. A család tagjai nagyszámban vettek részt a zarándoklaton, s többen megfogadták, hogy visszatérnek még ide, olyan jelentős lelki feltöltődés volt számukra  az erdélyi magyarok és székelyek vendégszeretetével való találkozás és a búcsún való részvétel.

A következő évben is számos neves előadót láthattunk vendégül, mint például Jókai Anna írónőt, Jelenits István atyát, Beer Miklós váci megyéspüspököt és Pokorni Zoltán volt oktatási minisztert. Május hónapban a családnak egy merőben új vállalkozására került sor egy kerekasztal-beszélgetés megtartásával, melyen Jelenits István, Koltay Gábor és Papp Lajos vettek részt. A téma az oktatásügy, szociális ellátás, családügy és egészségügy voltak. Több ifjúsági előadás mellett Bácskai János akkori országgyűlési képviselő, ma a kerület polgármestere is ellátogatott hozzánk, bemutatva a magyar gazdák segítését célzó szociális bolthálózat működését. Novemberben Pályi Gyula, a Modenai Egyetem tanára tartott előadást a turini, vagy másnéven torinói lepelről. Belföldi kirándulásunk a Közép-Dunántúlra vezetett. Külföldi kirándulásunk az önkormányzattól kapott jelentős támogatás segítségével nyugati szomszédainkhoz vezetett.

2010. április végén került sor közösségünk egyik legszebb zarándokútjára, a torinói lepel meglátogatására. Azért ekkor és azért épp Torinóba vezetett az utunk, mert Torinó városa már jó előre meghírdette, hogy 2010 április közepétől május közepéig egy rövid időre közszemlére teszi, kiállítja az eredeti torinói leplet. Erre csak nagyon ritkán került eddig sor, ezért ezzel a nemmindennapi lehetőséggel mindenképp élni szeretettünk volna. Az utazás programjában a lepel meglátogatása mellett Milánó, Torinó és néhány nem annyira közismert, de elbűvölően szép és hangulatos északolasz kisváros is szerepelt. Így láttuk Certosa di Paviat, Cremonat, Paviát és Triesztet. Ugyanebben az éveben Gyuri bácsi lemondott a Kolping család elnöki tisztjéről, melyet Tanács Gyula tagtársunk vett at a következő ciklusra.

2011-ben vendégeink között üdvözlhettük Koltay Gábor filmrendezőt, Erdő Péter bíboros urat, Kellermayer Miklós Príma-díjas professzort, akik mindannyian nagysikerű előadást tartottak közösségünknek. Kirándultunk Alsó-Ausztriába és hazai tájakon is kalandoztunk. Szeptemberben jártunk a Nyírségben, Máriapócson és Tokajban. Egynapos kirándulást ettünk Százhalombattára, ahol a Makovecz-templom mellett a Régészeti Parkba is ellátogattunk. Érdekes volt a Fiumei úti sírkert vezetéses megtekintése halottak napja időszakában, illetve az operaénekes Bátki Fazekas Zoltán előadói estje. A jó közösségi hangulat bizonyítéka, hogy immár minden évben sor került egy közös karácsonyi összejövetel és egy szilveszteri „családi” koccintás megszervezésére.

Több alkalommal plébániánk fiataljai is részt vettek programjainkban, így a karácsonyi műsort nekik köszönhettük, illetve egy-egy előadással is bemutatkoztak közösségünk számára. Így Andrássy Kati franciaországi szakmai gyakorlatáról tartott nekünk egy igen érdekes előadást. Nagyböjtre készülve vendégünk volt Sillye Jenő, majd Csépa Andrea és Székely János püspök úr látogatott el hozzánk.

A többi Kolping Családdal is ápoltuk a kapcsolatot, voltunk a pesterzsébetieknél és az érsekvadkertieknél is. Részt vettünk a Magyar Kolping Szövetség rendezvényein is, így a székesfehérvári lelki napon Spányi Antal püspök úr vezetésével.

A következő időszakban Tanács Gyuszi bácsitól Trapp József tagtársunk vette át családunk vezetését. Továbbiakban is nagyon gazdag programokkal készültek a szervezők a családi találkozásokra. Dél-Csehországi kirándulásunk nagy élményt jelentett a résztvevők számára. Kolping Akadémiánk vendégei voltak Andrássy Balázs építész, templomunk gondnoka, Lukács Péter nemzetközi sakknagymester, Sillye Jenő és barátai, Berán Ferenc atya és Czakó Gábor Kossuth-díjas író. Mindegyik előadás sokakat vonzott és nagy sikerű volt. Egynapos kirándulást tettünk tavasszal a köbányai pincerendszerbe, valamint június elején a Tisza-tavi Ökocentrumba. Simokay Márton, plébániánk fiatal egyetemi hallgatója előadásával az I. világháború kitörésének 100 éves évfordulójára emlékeztünk.

Bekapcsolódtunk a Magyar Kolping Szövetség családi napjába is a szentendrei skanzenben. A mohácsi Kolping Család elnökének, Simon Péternek érdekes előadását hallgathattuk meg a magyar és észak-amerikai őskultúrák közös gyökereiről. Tavaly még két előadást hallhattunk: Csima Ádám fiatal társunk az El Caminoról, Simonkayné Szabolcs Júlia pedig Pázmány Péterről tartott érdekes beszámolót. Az ősz végén Vajdaságba kirándultunk melyet az önkormányzat nagyvonalúan támogatott. Meglátogattuk Ferencváros délvidéki testvérvárosát Magyarkanizsát is.

Végül a tavalyi évet is jól sikerült közös esttel zártuk a karácsony és a szilveszter közösségi megünneplésével.

Az idei éveben is számos Kolping szervezésű programon vehettünk részt és még sok érdekes esemény vár ránk. Szépek voltak az úti beszámolók Kincses Katalin, Kocsis Gábor és Simonkay Sándor előadásában. Népes csoporttal képviseltettük magunkat Kalocsán a lelki napon, melyet Bábel Balázs megyés püspök úr vezetett. Meglátogattuk a budapesti Szent István Bazilikát, ahol részletes idegenvezetést kaptunk Rébay Lajos jóvoltából. Vendégünk volt Marton Bernát ciszterci atya Dallasból és Kacsó András villamosmérnök, aki a Paksi Atomerőmű bővítéséről mesélt a résztvevőknek.

Ebben a beszámolóban nincs lehetőségünk színes és gazdag programjaink mindegyikéről említést tenni. Sok minden kimaradt, de gondolom azért az látszik, hogy sikerült egy élő, működő és nagy vonzerővel rendelkező hívő közösséget létrehoznunk itt, a Belső-Frencvárosban. Jelenleg az egyesületnek 53 tagja van, de rendezvényeinken olykor ennél sokkal többen is megjelennek. Azt hiszem nyugodtan elmondhatjuk, hogy céljainkat sikerült elérni, s ezt a munkát, ezt a közösségépítést és szellemi-lelki gazdagodást a jövőben is lankadatlan lelkesedéssel folytatnunk kell.

Budapest, 2015. május 25.                                                                   Vidáné Dr. Erdő Franciska